Milyen gyakran és hány percig használd a LED-maszkot? A dózis fogalma, a kétfázisú görbe, és amit a vizsgálatok ténylegesen csináltak.

Mielőtt a percekről és az alkalmakról beszélünk, egy dolgot érdemes tisztázni. Ha nincs alap rutinod, vagyis lemosás, hidratálás és minden napra fényvédő, a maszkra költött pénzt valószínűleg megbánod. A napi fényvédőre több és erősebb vizsgálat van a bőröregedés lassítására, mint bármelyik otthoni fényeszközre: Hughes és munkatársai 2013-as, randomizált vizsgálatában 903 felnőtt vett részt 4,5 éven át, és a napi fényvédőt használóknál nem mutattak ki további bőröregedést, a bőröregedés 24%-kal kevesebb volt, mint az alkalmi használóknál.1 A fényvédő ráadásul a töredékébe kerül egy maszknak. Ez a cikk innentől a maszkról szól, azzal a feltevéssel, hogy ez az alap megvan.

A dózis az a fénymennyiség, ami egy alkalom alatt a bőröd egy négyzetcentiméterére jut. Három dologból áll össze. Az első a teljesítmény-sűrűség, idegen szóval irradiancia: azt mondja meg, hogy a maszk egy adott pillanatban mennyi fényt bocsát a bőr egy négyzetcentiméterére, és milliwatt per négyzetcentiméterben (mW/cm²) mérik. A milliwatt a watt ezredrésze, a watt pedig a teljesítmény egysége, ugyanaz, amit egy izzón is látsz. A második az idő, másodpercben. A harmadik a kettő szorzata, az energia-sűrűség, amit joule per négyzetcentiméterben (J/cm²) adnak meg, és a fényterápiás cikkek ezt hívják dózisnak. A joule az energia egysége: egy watt teljesítmény egy másodperc alatt egy joule energiát ad le.

A képlet tehát ez: a teljesítmény-sűrűség (mW/cm²) szorozva a másodpercekkel, osztva ezerrel, az a dózis J/cm²-ben. Az ezerrel osztás csak a milliwattot váltja wattra. Ebből következik az, ami a maszkoknál sok félreértést okoz: ugyanannyi perc két különböző készüléken két különböző dózis. Egy maszk, ami kétszer akkora teljesítmény-sűrűséggel világít, ugyanannyi perc alatt kétszer akkora adagot ad. A perc önmagában nem dózis, csak az egyik szorzótényező.

Ez a fény a bőrben elnyelődik: Avci és munkatársai 2013-as áttekintése szerint a fotonokat, vagyis a fény részecskéit, a bőrsejtek mitokondriális kromofórjai nyelik el.2 A mitokondrium a sejt energiatermelő része, a kromofór pedig az a molekula benne, ami egy adott hullámhosszú fényt elnyel. A dózis tehát arról szól, hogy ezek a molekulák mennyi fényt kapnak egy alkalom alatt.

Amit ebből elvihetsz: ha egy maszk oldalán csak percek szerepelnek, és nincs mellettük teljesítmény-sűrűség, akkor a dózisról semmit nem tudsz, és egy másik maszk használati rendjét ezért nem érdemes átvenni a sajátodra.

Amit magyar fórumokon és blogokon a használati rendről találsz, az sokszor fénypanelre készült. A panel egy lapos, LED-ekkel teli tábla, amit a bőrtől jóval távolabb tartanak, és az útmutatója ehhez a távolsághoz adja meg a perceket. A maszk a bőrtől néhány milliméterre vagy közvetlenül rajta ül. A fény erőssége a távolsággal csökken, mert ugyanaz a fénymennyiség egyre nagyobb felületen oszlik el, ahogy távolodsz a forrástól. Egy panel a jellemző használati távolságából és egy maszk közvetlenül a bőrön két teljesen más teljesítmény-sűrűség, akkor is, ha ugyanolyan LED-ek ülnek bennük.

Van egy másik különbség is, ami a maszkoknál számít. Egy LED egy pont. Ha a lap közvetlenül a bőrön fekszik, minden LED egy kis foltot világít meg erősen, a foltok között pedig gyengébb a fény. Távolságból a LED-ek fénykúpjai összeérnek, és a bőr egyenletesebben kapja a fényt. Ez az én okfejtésem a fizikából, nem mérés, és nem találtam olyan vizsgálatot, ami maszkoknál a LED és a bőr távolságát hasonlította volna össze.

Amit ebből elvihetsz: a panelhez tartozó centimétereket és perceket ne vidd át a maszkra. A maszkhoz a maszk útmutatója tartozik, és ha egy maszk oldalán panel-protokollt látsz, az a két eszköz összekeverése.

A kétfázisú dózis-válasz azt jelenti, hogy a fény hatása a dózissal együtt egy darabig nő, elér egy csúcsot, majd a csúcs fölött visszaesik. A jelenséget Arndt és Schulz írta le a 19. század végén, ezért Arndt–Schulz-görbének is hívják. Huang, Hamblin és munkatársaik 2009-es áttekintése így fogalmazza meg a fényre: ha túl kevés energia éri a sejtet, nincs válasz, mert a küszöböt nem éri el; a küszöb fölött biostimuláció jön, vagyis a sejt működése élénkül; ha viszont túl sok az energia, a serkentés eltűnik, és bioinhibíció, vagyis gátlás lép a helyébe.3

A számok, amikre ez a görbe épül, sejtkultúrából és állatkísérletből valók. Egér-embrió kötőszöveti sejtekben az NF-κB nevű fehérje aktiválása 0,3 J/cm²-nél volt a legerősebb, 3 J/cm²-nél és még inkább 30 J/cm²-nél már csökkent.3 Az NF-κB egy jelátviteli fehérje, ami a sejtmagban géneket kapcsol be. Egerek sebgyógyulásában a csúcs 2 J/cm²-nél volt, az 50 J/cm² viszont rontotta a gyógyulást a kezeletlen kontrollhoz képest: a seb nagyobbra tágult, mint a fényt nem kapott állatoké.3 Ez a legerősebb adat arra, hogy a túl sok fény rosszabb lehet a semminél, de ez egereken, seben mért adat, nem emberi arcbőrön.

A mechanizmus a reaktív oxigénfajták (ROS) mennyiségén múlik. A ROS olyan oxigéntartalmú molekula, ami könnyen reagál más molekulákkal. Kis mennyiségben jelként működik: a fény által megindított alacsony ROS-szint olyan fehérjéket aktivál, mint az NF-κB, és a sejtek osztódását serkenti. Nagy mennyiségben méregként hat: a magas ROS-szint gátolja az osztódást, és megöli a sejtet.3 A 2009-es áttekintés szerint a magas dózisú fény apoptózist, vagyis programozott sejthalált indít el a mitokondriumon keresztül, a kaszpáz-3 nevű enzim útján.3 Ugyanennek a csoportnak a 2011-es mérésében, egér-embrió agykérgi idegsejt-kultúrában, az ATP, vagyis a sejt energiahordozó molekulája, alacsonyabb dózisnál nőtt, magasabbnál csökkent, és a ROS-nak egy második, nagyobb csúcsa volt 30 J/cm²-nél, pont ott, ahol a mitokondrium membránfeszültsége a kiindulási szint alá esett.4

Ennek a görbének van három korlátja, ami nélkül a fenti számok félrevezetnek. Az első: a 2011-es áttekintés saját szavaival a kétfázisú görbét sejtkultúrában és állatkísérletben mutatták ki, és „jelenleg nincs meggyőző beszámoló arról, hogy kétfázisú dózis-válasz betegeken előfordulna”. Ugyanez a mondat viszont azzal folytatódik, hogy több, randomizált vizsgálatokra épülő szisztematikus áttekintés és metaanalízis szerint néhány hatástalan vizsgálatot a túladagolás magyarázhat, mert túllépték a lézerterápia szakmai szervezete, a World Association for Laser Therapy irányértékeit.4 Emberen tehát a görbe formája nincs bizonyítva, de a túladagolás lehetősége innen sem zárható ki. A második: az egyetlen emberi randomizált vizsgálat, amit a 2009-es áttekintés a teljesítmény változtatására hoz, a nagyobb teljesítménnyel adott jobb eredményt, de nem az arcbőrön. 830 nm-es lézerrel, a nyakon, a nyaki gerinc hetedik csigolyája melletti idegdúcra irányítva, 60 mW, 150 mW és placebo között a legnagyobb javulást a 150 mW-os adta, övsömör utáni idegfájdalomnál, 3 perces alkalmakkal; ugyanazok a betegek mindhárom beállítást megkapták, három egymást követő napon.3 Az idő mindhárom beállításban ugyanaz maradt, ezért a nagyobb teljesítményű beállítás nagyobb energiasűrűséget is kapott. Ez lézer volt, nem LED, és a nyakon kezelték, mégis pont a „több rosszabb” ellen szól. A harmadik: Zein, Selting és Hamblin 2018-as áttekintése azt írja, hogy a hatástalan vizsgálatok a magas mitokondrium-aktivitású sejteknél gyakrabban a túladagolás miatt lettek hatástalanok, és ugyanez az áttekintés a bőrt az alacsony mitokondrium-számú szövetek közé sorolja, az izommal, az aggyal, a szívvel és az ideggel szemben.5 A „túladagolás magyarázza a kudarcot” mondat tehát az izomra és az agyra szól, a bőrre ebből nem következik.

Amit ebből elvihetsz: a több fény nem több hatás, és sejtben meg állatban a túl sok vissza is fordítja a választ. Emberi bőrön a görbe formája nincs kimutatva, de a túladagolás lehetősége sem zárható ki teljesen. A gyakorlati határ a maszkod útmutatójának perc- és alkalom-plafonja, és annál többet nem érdemes menni.

A maszk-gyártók oldalain a percek és az alkalmak forrás nélkül állnak. Ezt az ötöt emelem ki az otthoni LED-eszközökről szóló szakirodalomból; egyik sem azzal a konkrét maszkkal készült, amit a boltban látsz.

Papageorgiou és munkatársai 2000-ben 107 enyhe és közepes aknés embert osztottak négy csoportba: csak kék fény (415 nm), kevert kék és vörös fény (415 és 660 nm), fehér fény, és 5%-os benzoil-peroxid krém. A fényt hordozható fényforrással kapták, naponta 15 percig, 12 héten át; ezt írja az eredeti összefoglaló. Egy 2021-es áttekintés lámpaként írja le, és 25 centiméteres távolságról 4,23 mW/cm² teljesítmény-sűrűséget, illetve 320 J/cm² dózist ad meg hozzá.13 Ez a 320 J/cm² a saját olvasatomban a 12 hetes kúra egészére jön ki, 4,23 mW/cm² szorozva 15 perccel, szorozva 84 nappal, nem egy alkalomra. A kevert kar gyulladásos elváltozásainak száma átlagosan 76%-kal csökkent (a 95%-os megbízhatósági tartomány 66 és 87% között), és ez a 4. és a 8. héten szignifikánsan jobb volt a csak-kék karnál, a 12. héten viszont már nem.6 A csak-kék kar saját százalékát az eredeti összefoglaló nem közli; a 2021-es áttekintés 63%-os gyulladásos javulást ad meg rá.13

Na és Suh 2007-ben 28 önkéntes arcának egyik felét kezelték hordozható vörös fényt kibocsátó eszközzel, a másik fél volt a kontroll. Az eszköz naponta kétszer 15 percig ment, 8 héten át. A kezelt oldalon a gyulladásos és a nem-gyulladásos elváltozások száma is szignifikánsan jobban csökkent, mint a kontroll oldalon, és a vizuális analóg skálán mért érték 3,9-ről 1,9-re javult.7 Ez egy kis, egyszeresen vak vizsgálat, és az eszköz hullámhosszát az eredeti összefoglaló nem adja meg.

Friedmann és munkatársai 2026-ban egy otthoni készüléket vizsgáltak, ami 660 nm vörös és 415 nm kék fényt adott egyszerre, egy csak 415 nm-es kék készülékkel szemben. A cél 30 résztvevő volt, 23 fejezte be. A készüléket napi egy alkalommal használták otthon, 8 héten át. A gyulladásos elváltozások száma mindkét karon szignifikánsan csökkent a 4. és a 8. hétre, a nem-gyulladásos elváltozásoké egyiken sem, és az elváltozás-számok csökkenésében a két kar között egyik időpontban sem volt szignifikáns különbség; az orvosi összbenyomás-pontszámon a 8. héten a kombinált kar volt jobb.8 Nyílt vizsgálat volt, ál-készülékes kar nélkül, tehát a résztvevők tudták, mit kapnak.

Egy 2025-ös vizsgálatban 30 embert vontak be egy hordozható, otthoni maszk vizsgálatába, ami a vörös (633 nm) és a kék (415 nm) fényt egyszerre adja, alkalmanként 10 percig, heti négyszer, 7 héten át; egy résztvevő betegség miatt korán kilépett, 29 fejezte be. Mind a 30 résztvevő emellett egy szabványosított alap-rutint is kapott otthonra, hidratáló lemosót, hidratálót és SPF 30 fényvédőt napi használatra, a korábbi topikális szereik kimosása után. A 7. hétre a gyulladásos és a nem-gyulladásos elváltozások száma is szignifikánsan csökkent, és a résztvevők 86%-a legalább egy fokozatot javult az orvosi súlyossági skálán.9 Ez is nyílt vizsgálat volt, kontroll-kar nélkül; a szerzők ezt maguk is fő korlátként írják le, és mivel mindenki ugyanazt az alap-rutint is kapta, a 86% és a szignifikáns csökkenés nem tulajdonítható a fénynek önmagában.

Bragato és munkatársai 2025-ben 95, 45 és 60 év közötti nőt vizsgáltak egy 660 ± 10 nm-es vörös LED-maszkkal, kifejezetten a gyakoriság kérdésére. Ez a maszk egy másik gyártó terméke, nem a miénk; Bragato a saját közleményében mind a hármat megadja, a teljesítmény-sűrűséget, az időt és a dózist is, ezért ezen mutatható be a fenti dózis-fogalom képlete: 6,4 mW/cm² teljesítmény-sűrűség, 21 perc, és az ebből számolt 8,05 J/cm² energia-sűrűség. (A Papageorgiou-dózis fentebb a saját olvasatomban a teljes 12 hetes kúra összege, nem egy alkalomé.) A saját képlettel visszaszámolva: 6,4 mW/cm² szorozva 1260 másodperccel (21 perc), osztva ezerrel, gyakorlatilag ugyanazt a 8,05 J/cm²-t adja ki, amit a vizsgálat közölt; tankönyvi példa a dózis-számításra. A protokoll szerint az egyik csoport heti három, a másik heti két, 21 perces alkalmat kapott, 4 héten át, egy harmadik csoport pedig ál-kezelést. A vak ránc-értékelő skálán a csoportok között, az ál-kezelt csoportot is beleértve, nem volt szignifikáns különbség. A számítógépes ImageJ-méréssel négy régiót mértek, a homlokot, a glabellát és a jobb, illetve bal periorbitális területet, és ebből kettőben, a glabellán és a jobb periorbitálison csökkent szignifikánsan a ránc hossza a fénnyel kezelt csoportokban az ál-kezelt csoporthoz képest,10 és a FACE-Q elégedettség-mutatón is szignifikánsan jobb volt mindkét aktív csoport az ál-kezeltnél (p=0,001 és p=0,034). A heti két és a heti három alkalom között ugyanakkor sem a ránc-skálán, sem az elégedettségben nem volt különbség, és a szerzők ebből azt a következtetést vonják le, hogy heti két alkalom is elegendőnek tűnik az elégedettség javításához. Ez azt mutatja, hogy a heti több alkalomból nem lett több eredmény, holott a gépi mérés a fénnyel kezelt csoportokban, a FACE-Q pedig mindkét aktív csoportban jobb eredményt adott az ál-kezeltnél. Azt viszont nem mutatja, hogy a több ártott volna, és négy hét nagyon rövid idő.

Amit ebből elvihetsz: a vizsgált rendek napi 15 perc, napi kétszer 15 perc, napi egy alkalom, heti négyszer 10 perc, és heti két vagy három, 21 perces alkalom voltak, 4 és 12 hét között. Két vizsgálatnál mondja ki az összefoglaló, hogy maszk volt (Ablon 10 perc, Bragato 21 perc); Papageorgiou hordozható fényforrást, Na és Suh hordozható eszközt írt; Friedmann készülékének formáját az összefoglaló nem közli. Ahol a percszámot közölték, egyik sem 30 perces, és egyik sem a te maszkodon készült. Ha egy maszk oldala vizsgálatra hivatkozik, ezt a négy adatot keresd hozzá: hány ember, hány perc, hány naponta, hány hétig.

A fenti vizsgálatokban az első közölt különbség a 4. héten jelent meg (Papageorgiou, Friedmann). Ennél korábban is mértek: Na és Suh az 1., 2. és 4. héten lézió-számot és vizuális analóg skálát (VAS), Ablon a 21. napon lézió-számot és orvosi pontszámot (IGA) vett fel, de Ablon publikált eredmény-részében nincs a 21. naphoz tartozó eredmény, a Na és Suh-összefoglaló pedig ezekhez az időpontokhoz nem közöl eredményt (a teljes szöveghez nem fértem hozzá), tehát nem tudjuk, mit láttak akkor. Több végpontot a 8. héten mértek (Na és Suh, Friedmann), a leghosszabb vizsgálat 12 hetes volt (Papageorgiou), ahol a kevert és a csak-kék kar közötti különbség a 12. hétre már nem érte el a szignifikancia-szintet.6 Ezek csoport-átlagok: egy elváltozás-számlálásból kijövő százalék, ami a csoport egészére igaz, és semmit nem mond arról, hogy egy adott ember arcán mikor és mennyi látszik. Az egyéni szórást az összefoglalók nem közlik, ezért azt sem tudom megmondani, hány résztvevőnél nem változott semmi.

Amit ebből elvihetsz: a vizsgálatok 4 és 12 hét után mértek különbséget ott, ahol ehhez az időponthoz eredményt is közöltek, hetente többszöri, rendszeres használat mellett. Két hét után ítéletet mondani a maszkról korai, tizenkét hét rendszeres használat után viszont már van mihez mérni.

Erre a kérdésre kerestem vizsgálatot, és nem találtam. A „hozzászokás” azt jelentené, hogy ugyanaz a dózis idővel egyre kevesebbet ér, mert a szövet válasza az ismétléstől kopik el; a gyógyszertanban ezt toleranciának vagy tachyphylaxisnak hívják. Fényterápiára ilyen mérést nem találtam, a keresések csak a gyógyszertani meghatározásokat hozták. Ami az irodalomban van, az más fogalom: a kétfázisú dózis-válasz, vagyis egy adagolási optimum egy alkalmon belül, amiről fentebb volt szó.

A legközelebbi adat egy egérkísérlet, agysérülésre, koponyán át adott lézerrel. A hatásos kezelést tizennégyszer, naponta megismételték: az első négy napon a naponta kezelt csoport az egyszeri kezeléshez képest kicsit jobban javult, az ötödik naptól a javulás megállt, és a tizennegyedik napra a naponta kezelt egerek a kezeletlen csoport szintjére estek vissza; a 16. és a 28. nap között a naponta kezelt egerek rosszabbul teljesítettek, mint a kezeletlenek, de a szerzők szerint ez a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns.4 A szerzők ezt halmozott túladagolásként írják le, nem hozzászokásként, és ez egereken, agyon, lézerrel mért adat, emberi bőrről és LED-ről nem szól. Sejtvonalon a napi két kezelés nagyobb osztódás-növekedést adott, mint a napi egy vagy a napi négy,3 és maga a 2009-es áttekintés mondja ki, hogy a kezelési időköz hatása feltáratlan.3 Van ellenpélda is emberen: szájüregi daganat sugár- és kemoterápiája mellett, a szájnyálkahártya-gyulladás ellen adott fénykezelésnél 16 betegnél a napi kezelés hatásosabb volt a másnaponkéntinél, a másnaponta kezelt csoportban gyakoribb volt a 2-es és 3-as fokozatú gyulladás.11 Ez egy kis minta (a vizsgálatot a tervezett 60 helyett 16 betegnél, egy interim elemzésnél korán leállították), más szövettel és más céllal, de azt mutatja, hogy a „ritkább jobb” sem általánosítható.

Amit ebből elvihetsz: a „hozzászokik a bőröd” mondatra nincs forrás, és a „naponta többször jobb” mondatra sincs emberi bőrön. Ami van, az annyi, hogy a heti két és három alkalom között egy emberi vizsgálatban nem volt különbség, és a maszkod útmutatója adja a heti plafont.

Sok maszkon van időzítő, ami egy adott idő után magától lekapcsolja a készüléket, és sok útmutató két számot ad: egy ajánlott percszámot alkalmanként és egy heti alkalomszámot. A kettő nem ugyanaz. Az automatikus kikapcsolás biztonsági határ: azt mondja meg, meddig mehet a készülék, ha elfelejted levenni. Az ajánlott idő azt mondja meg, mennyit érdemes. Ha egy maszk 30 perc után kapcsol ki, abból nem következik, hogy 30 percig érdemes hordani; a hivatkozott vizsgálatokban 10 és 21 perc közötti alkalmakat használtak ott, ahol ezt közölték (ebből kettőnél mondja ki az összefoglaló, hogy maszk volt; Na és Suh napi két, egyenként 15 perces alkalmat adott), és a kétfázisú görbe szerint a több nem több. A saját maszkodra ettől függetlenül a nyomtatott útmutatód a mérvadó: annak perc- és alkalom-száma számít, nem az időzítő.

Ugyanez igaz a heti számra: az útmutató heti alkalomszáma plafon, nem cél, amit el kell érni. Ha az útmutatód sávot ad, mondjuk heti három és öt között, a sáv alsó vége ugyanúgy az útmutató szerinti használat, mint a felső.

Amit ebből elvihetsz: a maszkod útmutatójában az ajánlott percet és a heti alkalmat keresd, ne az időzítő értékét. Ha az útmutató csak egy időzítőt ad, ajánlás nélkül, a hivatkozott vizsgálatok 10 és 21 perc közötti alkalmai, ott ahol ezt közölték, mutatják, milyen tartományban dolgoztak a kutatók; a saját maszkodra ez nem ajánlás, arra a nyomtatott útmutatód perc- és alkalom-száma vonatkozik.

Erre nem találtam vizsgálatot. A fenti öt vizsgálat egyike sem írja le, hogy a résztvevők a nap melyik szakában használták az eszközt, és olyan vizsgálatot sem találtam, ami a reggeli és az esti használatot hasonlította volna össze. Ami marad, az gyakorlati: az az időpont jó, amikor tíz-tizenöt percig nyugodtan tudsz ülni, és amit hétről hétre tartani tudsz, mert a vizsgálatokban a rendszeres, hetekig tartó használat adta a mért különbséget. Tiszta, lemosott arcon használd, és ha a bőrödön olyan készítmény van, ami fényérzékenyítő lehet, azt ne a maszk előtt vidd fel.

Amit ebből elvihetsz: a napszakra nincs bizonyíték; a vizsgálatok mind hetekig tartó, rendszeres használatot mértek. Válaszd azt az időpontot, amit tartani tudsz.

Nyolc LED-maszkot próbáltam ki, és a használati rendjük majdnem mindegyiknél másképp volt megadva: volt, ahol csak egy időzítő szerepelt, és volt, ahol percek álltak teljesítmény-adat nélkül. Ebből körvonalazódott bennem, mit keresek a sajátomban: egy útmutatót, ami percet és heti alkalmat ad, és egy időzítőt, ami biztonsági határ. Ezután mertem csak belefogni egy saját LED-maszk forgalmazásába. A maszkom nyomtatott útmutatója heti 3–5 alkalmat és alkalmanként legfeljebb 10 percet ír, a napi felső határ 30 perc, és a készülék 30 perc után magától kikapcsol. A 30 perces kikapcsolás biztonsági határ, a 10 perc az ajánlás. A hét színhez az útmutató kozmetikai leírást ad; arra, hogy melyik módot használd, ez a cikk nem ad választ, mert a maszk nem orvostechnikai eszköz, és a fenti vizsgálatok nem ezen a maszkon készültek. Ha ezek után szeretnéd megnézni, a termékoldalon a korlátok is ott vannak.